„Secondlandben a való világ hulladéka kincsnek számít” – Vecsei Kinga Réta tervezői interjú

Vecsei Kinga Réta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divattervezés MA képzésén abszolvált, azonban a vírushelyzet miatt úgy döntött, hogy jövőre védi meg diplomáját. A fiatal designer a karantén időszaka alatt sem pihent: jelenleg jelmeztervezőként dolgozik, emellett a Secondland nevű válogatott vintage és upcycled brandet építi, amelynek legújabb kapszulakollekcióját a Terike from Budapest oldalán láthatjátok először.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, nem ilyennek képzelted el a végzős évedet. Hogyan tekintesz vissza 2020-ra?
Ez az év a diplomamunkám kibővítéséről szólt, így született meg a Secondland. A koncepció kidolgozása közben viszont sokat hezitáltam, folyamatosan kerestem a saját utam. Egyszer egy kifutóra tervezett, upcycled darabokat tartalmazó, konceptuális kollekcióban gondolkodtam, utána inkább brand szinten akartam megvalósítani a terveimet. Végül az utóbbi mellett döntöttem, de mégsem márkának, inkább szerelemprojektnek nevezném egyelőre. A Secondland egyik fő célja az edukáció. Örülnék neki, ha a közössége megértené, miért fontos a fenntarthatóság, milyen eszmei értéke van egy tervezői darabnak és milyen okok húzódnak az árazása mögött, szemben a fast fashion termékekkel.

Mióta ilyen fontos számodra a fenntartható divat? Minek a hatására kezdtél el ilyen komolyan foglalkozni vele?
A divat mindig fontos szerepet kapott az életemben, a fenntarthatóság 2016 körül kezdett el igazán foglalkoztatni. Ebben az évben kerültem a Sztalker Csoporthoz, ahol jelmeztervezőként álltam munkába. Saját szememmel láttam, hogy egy színházi darabhoz milyen sok ruhát kell megvásárolni és levarratni. Nagyon zavart a pazarlás, ezért a már meglevő, régi raktári darabokat próbáltam átalakítani. El akartam kerülni azt az opciót, hogy a fast fashion üzletekből gyűjtsük be az összes jelmezt. Erre – az anyagi okok miatt – gyakran kerül sor.

A mesterképzés első évében egy izgalmas előadást hallgathattam végig, amit Dobos Emese újságíró tartott. A fast fashion modell felépítéséről és működéséről beszélt. Emlékszem, milyen nagy hatással voltak rám a szavai. Komoly elhatározás fogalmazódott meg bennem és kampányszerű projekteken kezdtem dolgozni. A mesterképzés alatt két kollekciómmal is globális problémákra hívtam fel a figyelmet. Az egyik a klímaváltozásról szólt. A másik a fast fashion közel-, és távol-keleti gyárainak embertelen munkakörülményeire világított rá. A klímaváltozásos kollekciómban tűntek fel először olyan szövegek, amelyek választ adnak a miértekre. Például arra, miért fontos használt ruhát vásárolni és az alapanyagot körforgásban tartani. De több felirattal a ruhaipar okozta hatalmas környezeti károkra is utalást tettem. A ruhákon feltűnő szavak, mondatok gyakran sokkoló információkat közölnek. Illetve olyanok is vannak, amelyek jelzésértékkel bírnak, például a „responsible” vagy az „upcycled treasure”. 

Ezekkel a szövegekkel mi volt a célod?
Arra törekedtem, hogy a ruha valóban üzenetet hordozzon, edukáljon másokat. Hiszen te tudod, hogy egy second hand ruhát viselsz, de a felirattal mások felé is közvetíted ezt. Hacsak egy kicsit részese lehetek a divatipar forradalmasításának, akkor megéri belefektetni ennyi energiát. Ma már tényleg komolyan foglalkozni kell a fenntarthatósággal, az upcycling technikával, nem csak egy olcsó marketing fogásként gondolni rá. 

Jól sejtem, hogy az új kapszulakollekciónak is edukatív szerepet szántál?
Abszolút. Ha a klímaváltozás elleni harcban egy pici szerepet is tudok vállalni, akkor megteszem. Nem akarom megváltani a világot – és nem is tudnám -, tökéletesen beérem azzal, hogy a Secondland párszáz követőjének felnyitom a szemét. A kapszulakollekcióban 100% upcycle darabok is vannak, illetve néhány vintage styling elemet is felhasználtunk. Ezeken kisebb-nagyobb átalakítást végeztünk el. Ladocsi Andris a fotókat analóggal készítette, ezzel is a régi szépségét szerettük volna hangsúlyozni. 

A kollekcióra és a fotózás koncepciójára is használhatjuk a „seasonless” jelzőt. Miért döntöttél úgy, hogy nem követed a klasszikus ősz-tél, tavasz-nyár modellt?

Napjainkban egy divatmárka minimum kettő – de az sem ritka, hogy 6-8 – kollekciót mutat be évente. Mondanom sem kell, hogy ez rendkívül káros a környezetre. A seasonless darabokkal a kapszulagardrób fontosságára hívom fel a figyelmet. Hiszen ennek az az alapja, hogy olyan ruhákból állítjuk össze, amelyeket nagyon sokféleképpen, akár évszaktól függetlenül is lehet hordani. A Mara ruha – ami a kollekció signature darabja – például egy farmernadrággal és egy garbóval tökéletes a hidegebb időben, önmagában pedig nyári ruhaként funkcionál. 

A kollekcióhoz szorosan kapcsolódó, seasonless vizuális világot szerettem volna a fotókon is megjeleníteni. A háttér egy olyan tájkép, amely egyszerre hordozza magában a különböző évszakok jegyeit, például havas hegycsúcsok és tavaszi virágok is láthatók rajta. Nem profi modellekkel fotóztunk, hanem három nagyon különböző karakterű civil lánnyal. Szerintem így egy kicsit több ember tud azonosulni a kollekcióval. Az edukatív feliratok erre a kollekcióra is jellemzőek, emellett a gombként felhasznált kristályok is egyedivé teszik. Ezek eredetileg ékszerkészítés közben keletkezett hulladékok voltak, de a ruhákra varrva új, értékes jelentést kaptak. Ráadásul remekül reflektálnak a természet tökéletlen szépségére: aszimmetrikusak, különböző a formájuk és a színük, néhányon még kisebb hibák is találhatók. Pont ettől olyan különlegesek.

Korábban már említetted, hogy tavaly még nem volt tervben a márkaalapítás, mégis úgy döntöttél, elindítod a brandet. Hogyan kell elképzelnünk a Secondland világát?
Mint egy virtuális helyet, amely egy kicsit kiragad a valóságból és ahol a való világ hulladéka kincsnek számít. Nem véletlenül használom sokszor a „treasure” és a „kincs” kifejezéseket. Az elhasznált, régi és értéktelennek tartott darabokra Secondland „lakói” úgy tekintenek, mint a legértékesebb kincsekre. Ennek érdekében a körforgásos gazdaság modelljét szeretném meghonosítani a brand életében. Folyamatos körforgásban tartani az anyagokat, így nem jutnának el az életük végéig, addig a pontig, ahol hulladékká válnak és már nem lehet semmilyen formában felhasználni őket. Azon dolgozunk, hogy a jövőben a nálunk vásárolt termékeket visszahozhassák az emberek, ha megunták őket vagy valamiért hibásak lesznek. Cserébe kedvezményt adnánk a következő vásárlásából. A begyűjtött holmikat visszaforgatnánk, illetve ha erre nincs lehetőség, akkor megfelelő módon kezelnénk a hulladékot. 

Ez lenne a következő nagy mérföldkő a Secondland életében?
Igen, remélem minél hamarabb sikerül ezt megvalósítanunk. Azonban fontos kihangsúlyoznom, hogy ez egy szerelemprojekt. Néhány fiatal tervező is sokat segít a munkában. Tasnádi Kati Lili felelős a brandingért és az upcycled kiegészítőkért, Makláry Karina készíti az upcycled kötött termékeket, Gyimóthy Noémi pedig az upcycled ingruhák varrásáért felelős. És Schneider Anna barátnőm is sokat segített a szelektálásban. Nélkülük nem sikerült volna kialakítanom azt a két szolgáltatást, amelyet a Secondland kínál: válogatott vintage ruhák, illetve upcycled darabok értékesítése.

Nem egy hétköznapi vintage márkát szeretnénk létrehozni, hiszen mi a brand arculatához, stílusához válogatjuk a ruhákat. Nem az a célunk, hogy az „olcsón” vásárolt ruhákat drágábban adjuk tovább. A koncepciónk az, hogy a Secondland fiatal tervezői segítséget nyújtanak abban, hogy csak minőségi dolgok között válogathass. Sokan nem szeretnek turkálóba járni. Nekik szeretnénk megoldást nyújtani, sokkal finomabban reprezentálni a ruhákat. A Secondlandnek nem lenne turi-hangulata – amivel egyébként semmi probléma, csak vannak akiknek ez nem jön be -, hanem olyan érzést keltene, mintha egy designer márka kínálatában nézelődnél. Erre egy plusz szolgáltatásként kell tekinteni, hiszen mi gondosan összeválogatjuk a termékeket, ha kell tisztítjuk, javítjuk, kiegészítjük a ruhákat. Emellett továbbra is jelmeztervezőként dolgozom és más projekteket is elvállalok, hogy ezzel foglalkozhassak. Ez valóban egy szerelemprojekt, amit addig csinálok, amíg csak tudok, de remélem, hogy sokáig lesz még erre lehetőségem. De nagyon örülnék neki, ha a jövőben minden energiámat a Secondlandbe tudnám fektetni.

fotó: Ladocsi András modellek: Erős Mara, Csejdy Janka, Hnatyszyn Vanda

One thought on “„Secondlandben a való világ hulladéka kincsnek számít” – Vecsei Kinga Réta tervezői interjú

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.