A Budapest Design Week keretein belül a Terike from Budapest egy interjúsorozattal készült, amelyen keresztül az érdeklődők azokat a fiatal tervezőket ismerhetik meg közelebbről, akik magas designértéket reprezentálnak és a magyar minőségi design méltó képviselőiként a jövőben a nemzetközi színtéren is tovább vihetik hazánk jó hírét. Most Czárán Boglárkát ismerhetitek meg közelebbről, aki az interjúnkra Portugáliából jelentkezett be.
Bogi 2020-ban az Amsterdam Fashion Institute BA Fashion & textile design alapképzésén szerzett diplomát. Eleinte az ékszertervezés vonzotta, végül egy sikertelen ékszertervezői és egy sikeres, váratlan textiltervezői felvételi marasztalta külföldön.
Azt már tudjuk rólad, hogy Amszterdamban diplomáztál, de engem az odakerülésed körülményei is nagyon érdekelnének. Egyből az érettségi után felvételiztél?
Érettségi után még nem igazán tudtam meghatározni, hogy pontosan mit szeretnék. Akkor még inkább az ékszertervezés érdekelt, de éreztem, hogy külföldre kell mennem. Ki szerettem volna szakadni a megszokott közegből, a magyarországi létből. Néha nyomasztónak tartottam, és emiatt szükségem volt valami teljesen más környezetre, új impulzusokra. Láttam, hogy Dániában van ékszertervező BA képzés. Jelentkeztem, de nem vettek fel. Végül egy OKJ-s ékszertervező képzést kezdtem el Budapesten. De egyre jobban bennem volt, hogy Dániába akarok menni.
Van valami, ami miatt különösen vonz téged Dánia?
Az atmoszféra, Koppenhága és az egyetem, amire jelentkeztem (KEA) is nagyon szimpatikus volt. A következő évben ott nem indult ékszertervező képzés, viszont fenntartható divattervezés igen. Úgy voltam vele, a lényeg, hogy kreatív feladatot végezhessek. A hordható dolgok pedig mindig nagyon érdekeltek: például az, hogyan viszonyul a testhez egy idegen tárgy vagy anyag, és miként lehet ezzel játszani. Szóval jelentkeztem a divattervező szakra, és felvettek.
Ott kezdtem el az alapképzést, de ott eltérő a rendszer az itthon megszokottól. Nem egyben van a BA képzés, hanem van 2 év alapozás, és amennyiben meg szeretnéd kapni a diplomád, egy másfél éves top-up-ot is el kell végezned. Viszont amikor én odakerültem, pont megszüntették a nemzetközi top-up-ot. Csak dánul lehetett volna tanulni, úgyhogy tovább álltam és elkezdtem kutatni. Egy szintén itt tanuló magyar barátnőm is ebben a cipőben járt, együtt keresgéltünk és ekkor találtunk rá az amszterdami divatintézetre, ami nagyon menőnek tűnt. Így oda jelentkeztünk és mindkettőnket fel is vettek elsőre. Ott 4 éves egy BA, és sokkal keményebb a suli, mint Dániában volt.
Miután felvettek a textiltervező szakra, az ékszertervezés kicsit háttérbe szorult?
Abszolút, de mindig bennem volt, hogy visszatérnék hozzá. Még most is sokszor eszembe jut amikor ékszertervezőkkel találkozok.
Mennyire változtatta meg a divatról való gondolkodásodat a szakképzés? A test-tárgy kapcsolatról alkotott véleményed – amit korábban említettél – megmaradt, vagy átformálódott?
Amikor jobban elmélyültem a témába, kicsit átformálódott. Az lett számomra a legfontosabb, hogy mindenképp kényelmes dolgokat tervezzek. Egyre lényegesebb szemponttá vált, hogy az ember a saját teste részének érezze a ruhát. Eleinte inkább olyan dolgokat terveztem, amik nem igazán idomultak a testhez, inkább mint tárgyak voltak érdekesek. Továbbra is szeretem a geometrikus formákat, de akkor valahogy olyan idegennek tűntek, kétdimenziósnak éreztem őket.
Van olyan munkád, ami nagyon közel áll hozzád?
Igen, az utolsó évben készült munkáim. Ezek tényleg képviselik a kényelem fontosságát. Kicsit minimalista, kicsit játékos. Egyszerű formákat jelenítettem meg, de printeket is nagyon szeretek tervezni.
Általában miből inspirálódsz, amikor textilt tervezel?
Leginkább a gyerekkori emlékekből, a felszabadultság érzéséből. Gyerekként sosem érdekel, mi van rajtad – ezt szeretném átültetni a divatba. Kicsit ellentmondásos, de szeretek ezzel a kontraszttal is játszani. Emellett egészen hétköznapi dolgok is inspirálnak, például ha elsétálok egy építkezés mellett. Például a színek és a szürke aszfalt kontrasztja, ahogyan a színes műanyag kellékek, eszközök párosulnak. Ez is meg tud fogni.
Ezek a hétköznapi inspirációk inkább csak színeikben jelennek meg az alkotásaidon vagy esetleg printekben, formákban is?
Printekben is, kicsit absztraktabb módon.
A kivitelezés terén te is a fenntartható vonalat képviseled?
Igen. Igaz, az egyetemi tanulmányaim során ezt nehezebb volt megvalósítani. Akkor mindig konkrét elképzeléseim voltak, és azokhoz nem tudtam a régi anyagaimat felhasználni. De igyekeztem a boltokban az end-of-roll maradékokat megvenni. Ha printelt öltözéket terveztem, akkor is arra törekedtem, hogy olyan anyagot használjak, ami például a nagy cégeknek megmaradt raktáron.
Mennyire különült el az egyetemen a női és férfi szabászat?
Az egyetemen ez egyben volt, de én általában genderless darabokat készítek. Ez már a diplomamunkámra, illetve az ezt megelőző kollekcióra is jellemző volt. Jól is jött, mert a bemutatón két fiú mutatta volna be az egyik darabot, de az egyik fiú végül nem tudott eljönni. Egy lányt kértem fel a helyére és teljesen jól működött vele is.
Az egyik kollekciód esetében engem nagyon megfogott egy részlet: az övként használt kesztyű. Hogyan jött ez a gondolat?
Ehhez a kollekcióhoz a legfőbb inspirációm az emberi test volt – ezt két különböző megvilágításban szerettem volna megmutatni. Az egyik a görög szobrokhoz kötődik, hiszen ez a nagyon klasszikus ábrázolása az emberi testnek. A másik pedig a gyermekrajzokhoz, ahhoz, ahogy életünk első éveiben az embereket lerajzoljuk. Például: virágkezekkel, pókkezekkel ábrázoljuk őket. Ezt a két aspektust próbáltam ötvözni. A printeket inkább a szobrok inspirálták, a kesztyűt, és az oversize kivitelezést pedig a gyerekek. Hiszen kicsit a gyerekkorra is emlékezet az, hogy lógnak rajtad a ruhák.
Ha jól tudom, most éppen Portugáliában vagy. Hogyhogy? És mivel foglalkozol ott?
A barátom miatt költöztem ide, akivel Amszterdamban találkoztam. Már régóta tervezte, hogy visszajön. Én pedig egy évvel később követtem. Pont a lockdown alatt költöztem át, úgyhogy nem tudtam munkát találni. Elhatároztam, hogy kicsit lazítok, mert nem akartam nagyon konceptuális dolgokat csinálni. Olyan ruhát varrtam, ami eszembe jutott. Hihetetlenül jól esett hogy nem kell megmagyaráznom, melyik gombot miért választottam.
Mázlim volt, mert a főbérlőmnek van egy „klubfélesége”, ami egy étterem, egy kávézó és egy vintage üzlet egyvelege. Ehhez egy kis varróműhely is tartozik, ami kapóra jött, amikor nem volt elég helyem a lakásban. Így megegyeztünk, hogy használhatom a műhelyét, ha cserébe segítek neki ruhákat varrni a boltba. Heti két napot neki dolgozom, a többi nap a saját ötleteimet valósítom meg, és azokat a ruhákat is eladom a boltban. Jó egy kicsit kiszakadni a high fashion közegből. Igaz, most már kezd hiányozni…
Még egy dolog van, ami nagyon érdekel. Mikor az interjúnkra készültem, rátaláltam az EDIS nevű oldalra, ahol a neved az állt: „Ask Bogi, to upcycle my outfit”. Erről tudnál kicsit mesélni?
Az EDIS egy startup cég, ahol összekötik a designereket a vásárlókkal. Egyfajta modernkori szabászat, mert minden online szerveződik. A vásárló küld egy üzenetet, és elkezdődik a közös munka. Én magával a céggel vagyok kapcsolatban, nem az ügyfelek keresnek meg. Mostanában ez, és a főbérlőmmel való együttműködés tölti ki a mindennapjaimat.
Gondolkodtál már azon, hogy saját márkát alapíts?
Igen, szívesen elkezdenék egy márkát, de most még ez kicsit ijesztőnek tűnik. Úgy érzem, még tanulnom kell hozzá. De azzal, hogy a főbérlőm boltjába készítek ruhákat eladásra, kicsit edzek a saját márkára. Csak ez még egyelőre egy lazább, kísérletezgetősebb dolog, nem olyan „hivatalos”. Októbertől elkezdem a mesterképzést, most emiatt sem vágnék bele.
Bogi munkáit itt a portugáliai tevékenykedését pedig itt követhetitek.
A program a Budapest Design Week 2021 fesztivál hivatalos programja. A fesztivál védnöke és finanszírozója a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, szervezője a Magyar Formatervezési Tanács. További információ: www.designhet.hu
Szerző: Vékony Anna
TERIKE FROM BUDAPEST 