Vállfa Feszt divatshow, 2023. június 10. Molnár Ferenc tér, Budapest
Mottó: kozmopolita és lokális; eklektika és stílus; modernség és régiesség. Szabadon átdolgozott idézet Burgerlin Olivier Du cuir, des clous et une salopette című szövegéből. 1978.
Június 10, szombat
Zajlik a félévzáró, még egy hónap hátra van belőle. A kreativitásomnak vége, a túlélésre játszom. Meleg van, mintha vihar is készülne. Nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok ma társaságképessé tenni magam. A kíváncsiság legyőzi az évvégén borítékolható kiégést és elindulok. Divattal foglalkozom, Magyarországon, a divat tudományos tétje érdekel, nem tehetem meg, hogy nem megyek, amikor mégcsak hasonló sem történik soha.
A kilencvenes évek elején vettem észre, hogy milyen radikálisan tudják átkeretezni az emberi testet a ruhák. Egy posztkommunista állam kisvárosában vettem észre. Sok év telt el, amíg ennek az átkeretezésnek a profi, az elit, az amatőr, a lakossági fórumairól rendre megtanultam a legszükségesebbeket. Ma is alaptudás számomra, hogy nincs ennél a keretezésnél fontosabb és izgalmasabb dolog a világon. Ezen a szombaton egy olyan divatünnep zajlik a budapesti utcán, ami ennek a komplexitásnak ad hangot. Úgy, hogy meg akarja mutatni az öltözködéskultúra felszabadító, kreatív, professzionális, önkifejező és edukatív hatásait.
A Molnár Ferenc téren a Lehetőségek tere szervez divatshow-t – szabadtéri bemutatókkal és egy nyitott versenyfelhívás eredményhirdetésével. A szervezet a kritikai pedagógiát és az alkotást használja arra, hogy a krízisek szabdalta kortárs világban eligazodni segítsen. Vállfa Projekt elnevezésű eseménysorozatuk, mely egy éve zajlik, a divatjelenségekkel kapcsolatos problémákra érzékenyít, az etikus divat fóruma. Az egész évben rendszeresen sorra kerülő eseményeiket ez a június 10-i divatshow zárja, a nagyesemény, ahol a divat mentalitásalakító együtthatói mind összekapcsolódnak.
Június 10, szombat. 18.00 óra
A terítéken négy meghívott divatperformansz (a Baltazár Színház Baltazáréji álom című produkciója Király Tamás kreációival, Dömötör Dominika Dezső márkájának bemutatója, a Terike-show – ez itt az önreklám helye, a Kids of the Diaspora kifutó-meditáció), a Vállfa Feszt pályázat eredményhirdetése, a Tangly Hands makramé installációi, a Meetlab konceptuális triciklije, dj popsimon zenéi, illetve a Nem Adom Fel Kávézó és Étterem biztosította étel-ital. Feszesen megtervezett délután. Minden a helyén, minden a koncepcióba illeszkedik: a Nem Adom Fel a város első fogyatékosok által alapított kávézója; az est házigazdája Oltai Kata, aki a Tangó Projekttel, önazonos jelenlétével folyamatosan életstílusaink kritikai felülvizsgálatára szólít fel; a rendezvényen sok az önkéntes; nem Budapest valamelyik jól bejáratott turistahelyén vagyunk; nem csak budapestiek vannak Budapesten.
A metrómegálló felől megyek a tér felé. Sosem jártam még itt, a térképapp nyitva a telefonomon. De csak követnem kell a laza-szép embereket és odavisznek. A tér tele van (a sajtóközlemény szerint 300 fő) laza-szép emberekkel. Eufóriát érzek és szomorúságot. Én valamikor azt hittem, ilyen jövő felé tartunk, ilyen divatünnepek lesznek a városaink. A szomorúságot elhallgattatom és átadom magam a felhőtlen csodálatnak. Nincs tökéletesebb egy jól összerakott test-outfit látványnál. A téren legelőbb Balogh Dórával futok össze. Dóra doktoranduszom a Debreceni Egyetem, tervező és divattanár az egyik debreceni művészeti iskolában. Felhozta a diákjait a bemutatóra. Pályáztak. Koradélután óta itt vannak, tervező-modell párosokban állnak a téren és várják, hogy megnézzék a náluk nagyobbak show-it. Lelkesedés, önzetlen munka, kíváncsiság. Az egyik outfit steampunk elemekből építkezik, a másik hulladékCD-kből épít tükröző öltözetet. A modellek (iskolatársaik) élvezik az outfiteknek kijáró figyelmet.
Magamban fúziós divatnak hívom azt az öltözködést, ami szabászatilag sokféle diffúz hagyományt épít egybe. Itt sok a fúziós szett. Feljegyzem magamnak, hogy foglalkoznom kell majd ezzel a fogalommal. Ennyire elterjedt. Előttem egy kisképzős (?) páros áll, használt sportcipő-elemeket szedtek szét és alkottak öltözéket belőle. Persze, láttunk még ilyet, de tetszik a kivitelezés minősége. Ezek nem „amatőr” ruhák.
Közben végigfut rajtam az a napi rendszerességgel visszatérő szorongató érzés, hogy mennyire tele van a világ fölösleges ruhával, mennyire nem is tudjuk már, hogy miből mennyink van, hogy gyakorlatilag semmire nincs szükségünk. De rögtön aztán az a következő gondolat is, hogy ebből kell levonnunk egy megkerülhetetlen következtetést. Vagyis legyünk a vérprofin látványos öltözet szakértői vagy pedig goblin mode-ban szunnyadó konvenciótagadók. A Földön felhalmozott ruhahegyek radikálizálnak.
Sokan vannak itt diákjaim is (MOME) – előadó résztvevőként és (kvázi)amatőr benevezőként is. Szeretem látni, hogy profin uralják a helyzeteket, tudnak modelleket beöltöztetni, koreográfiát összerakni, stresszhatás alatt dolgozni, egymás tekintetéből egy pillanat alatt megérteni, hogy most oda kell egy utolsó sminkecsetvonás, oda kell letenni azt a papucsot, aminek az A-verziója nem érkezett meg időben. Anita, ex-divatmenedzser hallgatóm bevisz a backstage-be, de csak picit vagyok ott, nincs hely itt a kíváncsi téblábolóknak.
Június 10, szombat. 18.00 óra 10 perc
Oltai Kata és Bauer Petra vezetik fel a show-kat, a vihar nem jön, ők könnyeden és jól konferálnak.
A Baltazár Színházzal kezdünk. Picit könnybe lábad a szemem, hogy ezek tényleg Király Tamás-készítette darabok. Király kultuszt űzött az olcsó alapanyagok használatából, így különösen izgalmas, hogy egy évtizednél hosszabban is lehetett konzerválni ezeket a kosztümöket (2011-es a darab). Király megidézése illik ide: az amatőr-profi csúszkán senki nem egyensúlyozott akkora eleganciával, mint Király.
A Dezső öltözeteknél magyar Euphoria-feelingem van. A Y2K nosztalgia DIY outfittjeit olyan modellek viselik, akik láthatóan élvezik, hogy mennyi identitáselemet hagy nyitottan ez a sok színes, könnyennyúló és könnyentapadó ruhadarab.
A következő show a Terikéé, Szarvas Valentin (helló, alapító) válogatta azt a nyolc tervezőt (mind MOMÉsek), akik most 3-3 öltözettel mutatkoznak be. A tervezők közül néhányan most diplomáznak a textil BA-n (Aczél Sára és Kováts Janka, Bárány Judit, Csorba Kinga), ketten elsőév mesterisek (Kain Eszter, László Fanni), ketten meg diplomavédés előtt vannak (Szabó Fanni Eperke, Szarvas Valentin). Modellekkel dolgoznak (Lake Models és a Bagladi Bettina Modell & Hostess Studio), az előző bemutatókhoz képest látható, itt erősebb a törekvés arra, hogy ez catwalk-divat legyen, ne DIY. Néhányuknak elméletis témavezetője voltam, néhányuknak bírálom a szakdolgozatát. Csodálom őket, hogy a védések előtti hétvégén itt vannak. Jó tudni, ők is hisznek abban, amiben én végtelenül: az értelmes és konceptuális öltözködéskultúrában. Szépen kivitelezett darabok, nyolc ember, nyolc emberkép. De mindeniken érzik, hogy krízishelyzetekre adnak tudatos választ.
Az utolsó meghívott show a Kids of the Diasporaé: Leni Charles és Cherrie O. Bécsben élő testvérpár arra használja a ruhákat és a divatbemutató médiumát, hogy az identitás sokféleségét elfogadjuk, gondolkodjunk róla. Itt a lényeg éppen az aktivista modelleken van, akik nem a profi modellkedésre, hanem a márkaüzenettel való azonosulásra koncentrálva jelenlevők. Csoportban meditálunk arról, hogy mennyire jó annak lenni, akik vagyunk.
Június 10, szombat. 19.00 óra 15 perc.
Elkezdődik a Vállfa Feszt pályázatának kiértékelője. Korábban szavaztam. Szigorúan egy szettre. Állok a tömegben. Itt van Jiang Sissi is, aki tavaly készítette K-pop ihlette kollekcióját. A színpadkompatibilis testekkel Sissi a testhatárok bizonytalanságát vetette fel. Ismerős név a konceptuális divat kategóriában: Horváth Emese Jean Prouvé ihlette darabjaival megkapja a díját. Emese másfél héten belül védi meg a BA-s szakdolgozat-portfólióját divat és kényelem témában. Tesztelem magam: vajon én kit díjaztam volna.
Június 10, szombat. 20.00 óra
Dóráék hazakészülnek. Én maradok még egy italra. Maradnék még tovább. Itt szabadság van. Kiegyenlítődés. Profizmus. Szeretem nézni a nagy szatyrokat, amikben eltűnnek a gondosan összefogott öltözetek. Munkaórák, lelkesedés, szaktudás, tudatosan végigvitt és felépített koncepciók. Már indulok haza, amikor Katával összefutok. Ő olyan, mint ennek a kultúrának az örök nagykövete. Bemutat a szervezőknek. Lelkesedem.
Bármennyire jár át a helyzet eufóriája, mégis érzem, hogy nosztalgia tölt el egy ehhez hasonló jövő iránt.
Vállfa Feszt impresszum:
Szervezés: A Vállfa projekt önkéntes csapata – Bauer Petra, Bodó Helga, Bodó Szilveszter, Gnyálin Anita, Güth Gréta, Percze Blanka; Faragó Petra, Szentandrássy-Szabó Lola, Nagy Lilien, Süttő Fruzsina és Nagy Evelin
Szakmai tanácsadó: Oltai Kata
Zsűri: Oltai Kata, Dömötör Dominika, Csalár Bence, Gnyálin Anita és Szabó Dóra
Projektmenedzser: Szabó Dóra
Projektfelelős: Hegyi Dóra
Az est házigazdái: Oltai Kata, Bauer Petra
Zene: dj popsimon
Installáció: Tangly Hands
Catering: Nem Adom Fel Kávézó
Technika: Meetlab
Fotók: Puszt Zsófia, Nagy Tibor; backstage: Güth Gréta.
Szerző: Keszeg Anna
TERIKE FROM BUDAPEST 